Hogyan gondoskodjunk vak kedvencünkről? Praktikus tanácsok gazdiknak
Rendelőnkben gyakran felmerülő kérdés a szemészeti vizsgálat során, hogy mi tévő legyen a gazdi, ha megvakult az állata. Gazdiként sokszor nehezebb feldolgozni a tényt, hogy a szeretett kedvencünk soha többé nem fog már látni, és szegény jószág hogyan fogja ezt viselni. Általában az állatok sokkal könnyebben hozzászoknak a vaksághoz, mint azt mi gondolnánk. Vannak olyan esetek is, amikor rosszabbul viselik, például amikor hirtelen következik be a látásvesztés, de nekünk gazdaként fontos nem kétségbeesni, és a lehető legtöbb segítséget nyújtani nekik ebben a nehéz időszakban.
Mi okoz vakságot?
A kezdődő látásromlás tüneteit sokszor nem is veszi észre a gazdi. Van olyan szemtünet, amire érdemes figyelni, például gyakran elhomályosodik vagy kipirult lesz a szemfelszín, a pupillák tágak lesznek és fényre nem reagálnak. Emellett csökken a tájékozódó képesség is: az állat bátortalanabb, aluszékonyabb, ijedősebb lesz és előfordul, hogy nekimegy tárgyaknak, lépcsőn megbotlik, stb.
Számos oka lehet a vakság kialakulásának, ami lehet örökletes vagy veleszületett megbetegedés és lehet szerzett vakság is, amikor vagy a központi idegrendszer (pl.: agydaganat) vagy a szemgolyó betegsége van a háttérben. Kutyáknál gyakori a zöldhályog (glaukóma), érett szürkehályog (cataracta) és a különböző retinabetegségek miatti látásvesztés, macskáknál a belső szemgyulladás és a retinaleválás az egyik leggyakoribb ok.
Vannak olyan szembetegségek, amelyeknek a kialakulását, előrehaladását gyógyszeresen vagy műtéttel lehet megelőzni vagy pl.: a zöldhályog esetén lassítani, de van olyan eset is, amikor az állat orvosi ellátásra kerül, már késő és a vakság visszafordíthatatlan.
További vakságot eredményező betegségekről olvashatsz még e korábbi cikkünkben.
Tanácsok a vak kedvenceink támogatásához
Lehet, hogy nehéz elhinni, de annak ellenére, hogy kedvencünk megvakult, számos dologgal segíthetünk neki, hogy nagyobb biztonságban érezze magát és könnyebben megszokja a mindennapjait. Íme néhány jó tanács a támogatásukhoz:
1. Biztonságos környezet kialakítása
Biztosíts egy kényelmes, puha, biztonságot adó helyet, ahova békében mindig vissza tud vonulni, ha szüksége van rá. Ilyen lehet pl.: egy kutyaágy vagy egy hordozó macskának, ami egy fix, megszokott helyen van. Előnyös lehet sarokba rakni és nem elmozdítani többet, hogy könnyen meg tudja találni a későbbiekben is.
Ha benti kutyáról vagy macskáról van szó, érdemes a padlón lévő tárgyakat minimalizálni, a könnyen elmozdítható dolgokat feljebb rakni, hogy minél nagyobb és szabadabb teret nyújthassunk. A bútorokat és a számára kialakított fekhelyet, etetőt, itatót ne rendezzük át és a lépcsőt zárjuk le. Az itatóhoz, etetőhöz, fekhelyhez kialakított futószőnyeg jó megoldás lehet arra, hogy ezen sétálva könnyebben megtalálja az útvonalat.
Ha kinti állatról van szó, javasolt egy kisebb területet a kertből körbekeríteni, és az itt lévő növényeket, tárgyakat nem átrendezni. A kertben is lehet kialakítani útvonalakat sóderből, homokból vagy egyéb típusú anyagból, amit a mancsával könnyen meg tud különböztetni, és így jobban tud tájékozódni.
2. Az állat tréningezése, tanítása
Vak állatok esetében érdemes sok hangjelzést használni, amit gyakran lehet bizonyos dolgokhoz kötni, különböző vezényszavaknak a megtanítása, mint pl.: vigyázz, lépcső, balra, jobbra, állj, stb. Ha van egy másik társállat a háztartásban, a nyakára helyezzünk kis csengőt, aminek a hangzását tudja követni. Ugyanúgy, ahogy embernél, egy vak kiskedvenc mellett is jó, ha van egy segítő, ún. vakvezető állat. Mielőtt megérintjük vagy akarunk tőle valamit, szóljunk hozzá, hogy ne érje őt váratlanul a helyzet. Fontos, hogy otthon és idegen környezetben is gyakran beszéljünk hozzá, így mindig tudja, hol vagyunk pontosan.
Sétálásnál, de az elején még akár a kertben is pórázzal vigyük ki kisállatunkat, ügyelve arra, hogy a póráz feszes legyen, ezzel tudunk végig kontaktusban maradni az állattal. A póráz és a vezényszavak segítségével könnyen megtanulják, hogyan közlekedjenek biztonságban. Ezek az állatok ugyanúgy tudják a sétákat élvezni, mint akik nem vesztették el a szemük világát.
Ha idős kutyáról vagy macskáról van szó, aki a látását és a hallását is elvesztette, gyakori érintéssel és simogatással tudunk kapcsolatot teremteni, illetve ilyen esetben a szagok alapján történő azonosítás is kulcsfontosságú.
Rengeteg hasonló módon lehet még különböző hang- és szagjelzéseket, fizikai érintéseket használni a vak állatunkkal való kapcsolattartásban és az életminőségük javítására.
3. Napi rutin betartása
Törekedjünk arra, hogy a látásvesztett kedvencek esetében a napi rutinjukat tartsuk be, például az etetés, játék, séta, fürdetés időpontja rutinszerűen mindig ugyanakkor legyen. A napi séták is azonos időben és útvonalon legyenek, így előbb utóbb a kutya (esetleg macska) memorizálja azt és a megszokott utakon már bátrabban, jobban fog menni.
4. Kiegészítő kellékek, amikkel segíthetünk
Ha egy nagyon játékos, viszonylag fiatal állatról van szó, akkor még a vakság ellenére is fontos, hogy tudjunk velük játszani. Játékok esetében olyat célszerű venni, ami valamilyen hangot ad ki, így a játszás közben könnyebben megtalálja azt.
Ezenkívül léteznek olyan speciális hámok és nyakörvek vak kutyáknak, amelyek egyfajta keretet tartalmaznak, így biztosítva, hogy jobban mozoghassanak és ne sérüljenek meg a bútorok, tárgyak miatt. Ezt használva nagyobb biztonságban érzheti magát kedvencünk, visszanyeri a bizalmát, így szabadabban mozoghat a napi rutin közben.
A sima itatótálat le lehet cserélni egy olyan itatókútra, ami a folyamatos vízcsobogásnak köszönhetően kellően hangos, hogy a látássérült állat megtalálja.
A vakság ellenére, ha segítjük kis társainkat a körülmények optimalizálásával, akkor teljes és boldog életet élhetnek családunkban.
